2024. 02. 01.
Logisztikusból IT-s? Igen! Az élet hatalmas változásokat generálhat, ha nyitottak vagyunk és merünk élni a lehetőségeinkkel!
Olvassátok el Yessica sikereinek történetét!
Wunderli-Meyer Yessica: A logisztikán anno valóban diákmunkásként, szinkrontolmácsként kezdtem. Itt aztán annyira jól sikerült megismernem a szakmai témákat a fordítások közben, hogy rövid időn belül már én is részt vettem a logisztikai partnercég munkatársainak betanításában. Szerettem ezt a témát és értettem is. Azt hiszem, ennek köszönhető, hogy főállású munkát kaptam az Audiban. Egy angol motorgyártó partnervállalat koordinátora lehettem innen, Magyarországról. A cél az volt, hogy a Mahle nevű cég tökéletes motorokat és alkatrészeket gyártson, és szállítson le a megrendeléseink alapján - néhány darabtól akár a több százas nagyságrendig. Az igények feldolgozásától, az alkatrészek és gyártási segédanyagok összegyűjtésén át, a logisztikai folyamatok megtervezésén keresztül, a kiszállítás elindításig mindenért mi feleltünk kollégáimmal. 2015-ben pedig lehetőséget kaptam egy angliai kiküldetésre is ehhez a vállalathoz, ahol lényegében a „győri szeme” voltam a gyártási folyamatoknak. Győrben és Angliában is gyors reakcióra és magabiztos fellépésre volt szükség, hiszen például, ha minőségi probléma merült fel, azonnal be kellett avatkoznom. Én szeretem, ha több szálon futnak és pörögnek az események! Itt ezt száz százalékig megkaptam. Folyamatosan a változatosság, a pörgés és a kihívások megoldása állt a mindennapjaim középpontjában.
W.-M. J: Angliai hazatérésem után nem sokkal más típusú feladatok és kihívások vártak rám, hiszen megszületett két kisgyermekem. Amikor a munkába való visszatérésemet tervezgettem, tudtam, hogy –bár imádtam a logisztikai feladatkörömet-, egy olyan új lehetőség lenne ideális a számomra, ami időbeosztását tekintve jobban tud alkalmazkodni a családanyasághoz. Szerencsésnek éreztem magam, hiszen az Audiban a szakterületek és a munkakörök száma is mondhatni végtelen, így tudtam, van realitása, hogy az új életszituációmhoz jobban passzoló munkakört találjak.
W.-M. J.: Az IT témakörei mindig fel-fel bukkantak a munkámmal kapcsolatban. Volt olyan IT rendszer a logisztikán belül, aminek csínját-bínját csak páran ismertük. Szerettem az IT-val kapcsolatos dolgokat. Igaz, mindig csak a feladataimnak megfelelően mélyedtem el benne, de felhasználói szinten mindig is kifejezetten érdekelt.
Amikor a személyügyi referensem a visszatérésem közeledtével megkeresett, rögtön az IT-t említettem neki és szerencsére nyitott fülekre találtam. Bár sosem dolgoztam korábban IT-sként, lehetőséget kaptam egy bemutatkozó beszélgetésre IT-s vezetőkkel. Ez nagyon nagy dolog volt a számomra, nagyon örültem, hogy logisztikusi múltammal is ennyire nyitottan álltak a kérésemhez a személyügyön és az IT-n egyaránt.
Én tisztában vagyok vele, hogy az élettel együtt jár az állandó változás, ez szerintem nem probléma, inkább lehetőség, amivel élni kell!
Mégis iszonyatosan izgultam az interjú előtt. Tudtam, hogy sok múlik rajta és azt is tudtam, hogy minden bennem lévő félelem ellenére is akarom! A beszélgetések során nyíltan elmondtam, hogy korábban csak logisztikai területen dolgoztam, viszont munkakörömhöz tartoztak IT jellegű feladatok is, és érdekel ez a terület.
Ezen felül tárgyalóképes német és angol nyelvtudással rendelkeztem. Az első körös elbeszélgetést egy személyes állásinterjú követte, ahol -mint kiderült- egyszerre egy SAP-s és egy NON-SAP-s állásra is meghallgattak. Az SAP-t használtam anno a logisztikán, és ennyi év kihagyás után is még több mint 30 modult tudtam felidézni az interjún – ez nagy siker volt a számomra. Bíztam benne, hogy kompetenciáim alapján lesz olyan munkakör a területen, ami – sok-sok tanulással- általam is betölthető lesz. Így lettem a NON-SAP területen Product Owner. Megígérték, hogy szoftvert nem kell fejlesztenem (nevet), inkább a szoftverfejlesztéshez kapcsolódó üzleti folyamatok optimalizálásában és támogatásában számítanak rám.
W.-M. J.: Sosem fogom elfelejteni az első napot! Egy MMS nevű gyártástámogató szoftvernek lettem a projekt felelőse egy kollégámmal karöltve. Bejöttem az irodába és csak úgy röpködtek az új szavak, kifejezések a fejem fölött – amelyekről meg mondom őszintén először fogalmam sem volt, mit jelentenek. Azt hittem, hogy ezt nem fogom tudni megugrani. Annyi minden újdonsággal találkoztam: kapcsolatot kell tartani az ingolstadtiakkal -rajtuk keresztül Mexikóval, Neckarsulmmal, Brüsszellel, Kínával-, a szoftverfejlesztőkkel, a minőségbiztosítással.
Az elején a betanulásnál nagyon nagy nyitottságra volt szükségem, sok volt bennem a félelem és a kérdőjel. Rengetegszer átfutott a fejemben a gondolat, hogy „Jaj, mi lesz itt így!?” (nevet)
De szerencsére a kollégáim helyettesítették az önbizalmam. Nehéz volt, hogy az IT fejlesztő csapatában ülök, azonban én nem tudok fejleszteni, programozni. Viszont egy idő után rájöttem, hogy -ahogy a felvételemkor megígérték- nem is ez a feladatom, nem a fejlesztéshez kell értenem, hanem én vagyok a védelmi háló a fejlesztőink és projektjeink felett. Észrevettem a párhuzamokat korábbi munkakörömmel, sőt az itteni projektek kihívásainak megoldásához sok esetben korábbi tapasztalataim vezettek.
A kollégáim- és a szépen sorban érkező szakmai sikereim is abban erősítettek, hogy igenis van helyem a csapatban és akkor is lehetnek jó ötleteim, ha korábban nem az IT-n dolgoztam.
Ha valamit esetleg nem értettem, a munkatársaim megkeresték nekem a legjobb utat, hogy segíthessenek. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy nyitottan álljunk a segítséghez, a vadonatúj munkakörhöz és feladatokhoz is, mert a saját fejlődésünknek is ez az alapja.
Mivel egy új munkakörbe érkeztem a csapatba, nem voltak még kiforrottak a feladatok. Vezetőmmel és kollégáimmal együtt alakítottuk ki annak elemeit és jellegzetességeit. A csapatban mindig figyelembe vesszük, hogy kinek mi az erőssége, mivel tudja leginkább támogatni a csapatot, így lett a fő irány nálam a kommunikáció a külföldi partnereinkkel, mindehhez pedig a fejlesztőktől érkeztek hozzám a szakmai inputok.
W.-M. J.: A szakmai témák megtanulására azt gondolom, mindenki képes. Viszont ennyire új ismeretek birtokában felelősséget vállalni és önállóan döntést hozni nem olyan egyszerű. Bevallom, az elején féltem tőle, viszont szerencsére fokozatosan kaptam a feladatokat és fokozatosan érkezett a szabad kéz is a döntésekhez. Vezetőim folyamatosan mentoráltak és figyeltek rám annak érdekében, hogy egészséges ütemben bontakozhassak ki. Ennek köszönhetően ma már elhiszem és tapasztalom is, hogy képes vagyok rá. Ez nagyon jó érzés.
Az önbizalmam rengeteget fejlődött és ehhez kellet mindaz a kihívás, ami a területváltásból fakadt.
Ma már tudom, hogy ha valamit nem sikerül 1-2 nap alatt elintéznem, akkor is meg fogjuk tudni oldani. Így pánik helyett folyamatosan, higgadtan csak a megoldásokat keresem. Szóval a komplex gondolkodásom is sokat fejlődött.
W.-M. J.: A kollégáim igazi hardcore fejlesztők, akiknek munkáját csak csodálni tudom. Büszke vagyok rá, hogy a sok profi fejlesztő között, nem tősgyökeres IT-sként én is hozzá tudok tenni a csapat sikereihez. Tudok közöttük teljesíteni, sőt teljes mértékben befogadtak, így az én munkám is fontos része a feladataink megoldásának.
Ezen kívül azt gondolom, hogy a kapcsolattartás az én igazi erősségem. Az ingolstadti kollégákkal nagyon jó viszonyt sikerült kialakítanom. Mindannyian közösen dolgozunk azért, hogy zökkenőmentesen haladjanak a mindennapos feladatok.
Jó érzés, hogy kimondhatom: megtaláltam a helyemet, magamra leltem! Ezt a lehetőséget az Auditól kaptam, viszont kellett a bátorságom is, hogy tudjak élni vele. Hatalmas fejlődésen mentem keresztül és most már tudom, hogy -támogató közegben- bárhol megállom a helyem.
Aktuális híreinket a Hírek oldalon olvashatja.
Amennyiben a sajtóanyagokkal kapcsolatban további információra van szüksége, kérjük forduljon a Vállalati kommunikáció területének munkatársaihoz.
